Idén is nosztalgiáztak a Ruhagyár egykori dolgozói

Immár hagyomány, hogy szeptember első szombatján tartják a néhai Ruhagyár volt dolgozói szeretett munkahelyük halotti torát. Noha mára már baráti találkozóvá szelídült az emlékezés, azért még mindig szóba kerül az értelmetlen vég.
Az összejövetel ötlete öt évvel ezelőtt Simon Líviának jutott eszébe, aki technikusként az utolsó napig kitartott, vagyis azok közé tartozott, akik, képletesen szólva, lefogták a halott gyár szemét.
– Bár a Ruhagyár felszámolása után a nyugdíjig még 9 évet a Colorban is dolgoztam, az első munkahelyem sorsa miatti bánatom soha sem csitult, s egyre jobban hiányoztak a volt kollégáim. A felszámolás 10. évfordulóján, 2013-ban meghívtam botfai otthonomba a közvetlen munkatársaimat. Nagyon jó érzés volt újra együtt, kiderült, a barátságunk egy szikrányit sem halványult. Megosztottuk egymással a gondjainkat, elmeséltük, mi történt velünk a tíz év alatt. Olyan jól éreztük magunkat, hogy úgy döntöttünk, másokat is hívunk. A következő évben már az Erdődy–Hüvös-kastélyba kéredzkedtünk be, s mára a 15 fős kis baráti társaság közel megtízszereződött – mesélte Lívia, miközben üdvözölte a folyamatosan érkező ruhagyáriakat...